Az Európai Unió nemzeti államokon átívelő, félig föderális szervezetét, és ezeknek a kontinentális emberi jogi joghatósághoz való csatlakozását a globális hatalmi csoportok által végzett globális ellenőrzés nagy sikerének tekintették, ezért a mechanizmusokat más kontinensekre is exportálták. Ázsiában nem jártak sikerrel,
itt csak az alkotmánybíráskodás honosodott meg, de Afrikában és Latin-Amerikában ezek az exportra irányuló törekvések részsikerre vezettek. A félszövetségi szervezetnek a középpontjában a bíróságok állnak, amelyek csak a Minisztertanáccsal való kiegészítésükkel teljesedtek ki, ezért a következő elemzésekben érdemes a bíróságokra összpontosítani. Az EU Bírósága és a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága az 1980-as évek elejéig nagyrészt beváltotta az egyes államok feletti bírói ellenőrzés lehetőségével kapcsolatos reményeket. Ennek eredményeként az ilyen típusú regionális bíróságok az országok regionális gazdasági közösségekké való egyesítésére szolgáltak, és az emberi jogi egyezmények létrehozását és az emberi jogi bíróságok létrehozását az országok nagyhatalmi ellenőrzésének előfeltételeként alkalmazták.

Kulcsszavak: Alkotmánybíráskodás, globális ellenőrzés, emberi jogok, bírói ellenőrzés, regionális bíróságok.

Az elmúlt évtizedekben a jogállamiság a nemzetközi politika egyik kulcsszavává vált. Egyszersmind deskriptumból preskriptummá, jogrendek megítélésének kritériumává lett, miközben a jogi szférából a politikai szférába helyeződött át. Mindezek hatása számunkra egybeesett a szovjet birodalom felbomlásával s ettől kezdve egypólusú világunkban a globalizáció előretörésével. Ám nem válhatott operatív fogalommá a jogban: nem mellette olyan ténymeghatározás, amely lehetővé tenné jogi megállapíthatóságát és ezzel jogesetet képező tényállássá válását. Mert nem éles határokkal rendelkező osztályfogalom, hanem csakis jellemzéssel, példákkal ábrázolható rendfogalom. Alapvetően vitatott fogalom ez; intézmények s szerzők 206 egymással versengő bővítgetéseinek tárgya, ennélfogva már régtől kiüresedetten. Miközben nem más, mint a jog állami működtetésében rejlő civilizációs önfejlődés felhalmozott tapasztalata. Ez pedig különböző helyek és korok kihívásaira adott válaszként alakult, „hic et nunc” fejlemények függvényeként. Univerzalizálásának mai megkísérése így mesterséges kivetítés; Nyugat értékeinek exportálása.Pedig eszmény csupán, ami felé törekszünk. Ellentmondásos, kompromisszumokkal, mert egyébként a benne rejlő ellentétes értékek kioltanák egymást. Az ott és akkor optimálisan kielégítő egyensúlyát csakis az összes értékei közti eseti mérlegelés biztosíthatja.

Kulcsszavak: jogállam/joguralom, globalizmus, rendfogalom, osztályfogalom; tényállás-szerűség, partikularizmus univerzalizálása.

Arra keresünk választ, hogy milyen tényezők segítik és melyek gátolják a társadalomtudományi gondolkodást korunkban? A tanulmány három részből áll:
1.Az adaptáció és a szabadság fontossága;
2.A liberalizmus, neoliberalizmus és a posztliberalizmus sajátosságai és a szabadság kiterjesztéséért folyó küzdelem;
3.A közép-európai gondolkodás sajátosságai. A számítógépek által alkotott „kiber tér” használata a tudat számára egy új, virtuális világot hozott létre, a hétköznapi szemlélő tudatában pedig az érzékelt tér megkettőződött egy „való világra” és egy „virtuális világra”, sőt ezek érzékelése gyakran össze is csúszik. A társadalomtudomány kutatóinak a valóság vizsgálata során szét kell választaniuk a „való világot” és a „virtuális világot”, annak tudatában, hogy mindkettő segítheti is a másik megértését. Korábban a szabadság kiterjesztésének egyik fő motorja a liberális gondolkodás volt, mely azonban a neoliberális és a posztneoliberális eszmei vonulatában, mint struktúrageneráló erő már elveszítette adaptív és innovatív jellegét. A közép-európai tudományos gondolkodásnak van néhány fontos jellemzője, melyeket a régió kutatóinak érdemes tudatosan fölvállalniuk: 1.erős történetiség, az átélt élmények magyarázó ereje; 2.a nyelvi sokszínűség fontossága; 3.a kulturális sokszínűség; 4.alternatívákban való gondolkodás; 5.széles műveltség, interdiszciplináris tudás; 6.az oksági mellett
a hálózatokban való gondolkodás.

Kulcsszavak: Adaptáció, innováció, virtuális világ, liberalizmus, neoliberalizmus, posztliberalizmus, liberális demokrácia.

A demokratikus társadalmak létezésének és fejlődésének nélkülözhetetlen eleme a közügyek megvitatása, amely feltételezi a különböző nézetek, vélemények kinyilvánítását, a közhatalom működésének bírálatát. A jog magát a közlést védi, (valóság)tartalmától függetlenül (amennyiben véleménynyilvánításról és nem tényállításról van szó). Értéktelen, romboló, bomlasztó, felfokozott, túlzó vélemény is megengedett, sőt védett. Korlátozni csak a szükségességi- és arányossági tesztnek megfelelően lehet, pl. a gyermekek, az emberi méltóság, vagy etnikai csoportok védelme érdekében. A véleménynyilvánítás jogának gyakorlása a másik oldalon nem csak megerősítő, ismeretgazdagító, örömteli élményt jelent, hanem egyet nem értés esetén tűrést vár el, ezért az olvasók, hallgatók, állampolgárok védelme is fontos, akiknek figyelmére, egyetértésére vagy reakcióira tart igényt a véleményt kinyilvánító.

Kulcsszavak: Alaptörvény, kommunikációs alapjogok, véleménynyilvánítás, tényállítás, szabadság korlátjai, demokratikus társadalom.

A szerző arra keresi a választ, hogy Áder János köztársasági elnök tíz éves, 2012-2022 közötti tevékenységéről milyen mérleg vonható meg? Az Alaptörvényben megfogalmazódó két alapelv kimondja, hogy az államfő kifejezi a nemzeti egységet és őrködik a demokratikus államszervezet működése felett. A nemzeti egység megjelenítése erős kihívás Magyarországon, mert a rendszerváltás óta erős törésvonalak osztják ketté a magyar politikai és kulturális élet szereplőit, különös tekintettel a globalista, balliberális, illetve a nemzeti, konzervatív, szuverenista politikai irányzatok közötti konfliktusokra. Áder igyekezett felülemelkedni ezeken a mély törésvonalakon, és elsősorban az állampolgárok felé fordult a közös értékekek megtalálása érdekében, s ebben lényeges teljesítményt tudott felmutatni. Az államszervezet demokratikus működését az által igyekezett garantálni, hogy többször küldött vissza törvényeket a parlamentnek megfontolásra 208 és fordult az Alkotmánybírósághoz normakontrollt kérve, ezzel az alkotmánynak részben ellentmondó törvényeket igyekezett korlátozni, illetve megváltoztatni az Alaptörvény szellemében.

Kulcsszavak: Alaptörvény, szuverenista, nemzeti konzervatív, értékek, törésvonalak, globalizmus, normakontroll, nemzeti egység.

Az olasz filozófus és politikai gondolkodó megadta nekünk a politikai mozgalmak megértésének alapját. A XX. század eleji olaszországi politikushoz hasonlóan részt vett a politikai harcokban, és elemezte a munkásmozgalmak vereségét. Ennek fő oka az ország valós helyzetének félreértése. Pontosan úgy, ahogy 2022-ben a magyar ellenzéki összefogás alábecsüli a magyarságot, konzerválni akarja a politikai hatalmat. A választás megnyeréséhez a választók többségének beleegyezése szükséges, amelyet Gramsci fogalmazott meg híres Börtönfüzeteiben. A történelmi példák tanulmányozása nagyon hasznos a választást nyerni szándékozó politikai pártok számára.

Kulcsszavak: Történelmi blokk, organikus értelmiség, aktív és passzív konszenzus, hegemónia, állóháború és mozgóháború, permanens győzelem, molekuláris transzformizmus.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének első tíz évét meghatározó centrális erőtér után néhány évig kialakulni látszott egy duális pártrendszer, a 2022. április harmadikai választások azonban teljesen új helyzetet teremtettek. A Fidesz–KDNP-pártszövetségre ugyanis olyan, eddig nem látott többségben szavaztak a választópolgárok, hogy az történelmi győzelemmel ért fel, ami egyben a hatpárti baloldali koalíció történelmi vereségét is jelentette. Ennek következtében  drámaian átalakult a hazai pártpolitika s vele a parlament összetétele, de ezeken túl társadalmi értelemben is jelentős változásnak vagyunk tanúi. Jóval nagyobb horderejű változás következett be annál, mintsem, hogy visszaépült a centrális erőtér. Itt új rend született, ez a „nemzeti blokk”. A centrális erőtér évtizede (2010–2019) után a nemzeti blokk évtizede következik.

Kulcsszavak: Nemzeti Együttműködés Rendszere, centrális erőtér, nemzeti blokk, konzervativizmus, posztkommunizmus, kulturális hegemónia.

A tanulmány annak okát vizsgálja, hogy a 2022. évi választáson az ellenzéki összefogás miért nem volt képes ugyanazt a szavazatarányt elérni, amit az azt alkotó pártok a 2018. évi választáson elértek. Az okot már a választási szövetség létrejöttekor is sejteni lehetett: a Jobbik szavazóinak jelentős része nem lesz hajlandó követni pártját A számítások eredményeként erre támogatóinak csupán közel fele volt hajlandó, míg közel negyedük a hajdani radikális – még a politikai közép felé nem indult – Jobbik utódpártjának tekinthető Mi Hazánkra, közel ötödük a kormánypártokra (Fidesz-KDNP) és közel tizedük más pártokra szavazott. Az országos átlaghoz képest vidéken (az ország Budapest és környéke nélkül) hajszállal többen, mint választók fele szavazott az ellenzéki összefogásra, míg a másik három lehetőségre egyaránt valamivel kevesebben. Az ellenzéki összefogás csupán egyetlen választókerületben működött, de ez sem jelentett mandátumszerzést.

Kulcsszavak: Rekonstruál, választási részvétel, választókerületek, párthűség, pártváltás, szavazatvesztesség, átszavazás, módszertani kérdések.

A diaszpórák, más közösségekhez hasonlóan, egyre kevésbé szerveződnek területi korlátok mentén, területi kötődésük kettős jelleget ölt, mind a lokalitás, mint az etnicitás elveszti korábbi szerepét. A globalizáció hatására üzenetük kialakításában és közvetítésében nemzetközi hálózatokra, intézményekre és a médiára támaszkodnak. A területi kötődés hiányában a közös származás kifejezésének az etnikai identitás marad a hordozója. Mindezt erősíti, hogy a küldő országok egyre inkább és kiterjedt mértékben igyekeznek gazdasági erőforrásként tekinteni a diaszpóráikra. Minél erősebb azonban ezen csoportok hazai gazdasághoz való hozzájárulása, annál inkább lesz kitett a gazdaság olyan csoportoknak, melyek felett nem rendelkezik autoritással, így a diaszpórák diplomáciai szerepe megerősödik.

Kulcsszavak: diaszpórák, gazdaságdiplomácia, közösségek széttagolódása, soft power, diaszpóra politika

Arisztotelész politikai elméletét tartalmazó mű egyik jellemzője a széles kitekintés. Iskolájában a Lykeionban 159 görög városállam alkotmányát sikerült egykori tanítványa, Nagy Sándor segítő hozzájárulásával összegyűjtenie. A Politika mai olvasója könnyen megteheti, hogy kortárs politikusainkra, ellenzékiekre és kormányoldaliakra „húzza rá” a Politika számos megállapítását. Arisztotelész ezzel szemben az aporetikus, a minden lehetséges megoldást és annak indokait sorra vevő, igazság kereső filozófiai eljárást követve jut eredményre. Ezekkel az igazságokkal kívántuk szembesíteni korunk néhány aktuális kérdését, gondját. Arisztotelész nem hagyja magát besorolni az oligarchikus, ill. a demokratikus, az egyik vagy másik állam mellett állásfoglalók közé. Az ő Politeiája az oligarchia és
a demokrácia „keveréke”, a két rendszer összeegyeztetése. Ez a „hoplita demokrácia”.

Kulcsszavak: Arisztotelész, Politika, demokráciák, implementálhatóság, politeia, középosztály, Szárszó ’43, „megváltók” külföldről, harmadik út.

A tanulmány a 2022. évi országgyűlési választásokat a bizalom és a legitimáció szempontjából vizsgálja. A kiinduló hipotézis szerint a választási eredmények nemcsak azt mutatták meg, hogy melyik politikai erő kerül kormányra és melyik ellenzékbe, hanem azt is, hogy a bizalmon alapuló legitim kormányzás időszaka, vagy a demokráciának és a jogállamiságnak a veszélybe kerülése következik. Mindkét kérdés megválaszolása azon múlt, hogy a választók többsége autonóm polgár, vagy könnyen befolyásolható magányos tömeglény. A kampányban és azt követően elhangzott nyilatkozatok elemzésére politológiai, jogi és szociológiai szempontok alapján kerül sor.

Kulcsszavak: Bizalom, legitimáció, jogállam, polgár, magányos tömeg, csoporthatás.